Magamról
2004-ben szembesültem azzal, hogy nem értem mi történik velem, miért vagyok olyan rosszul, mikor a felszínen nincs rá magyarázat. Elakadtam és segítséget kértem, mert nem volt már más opció. Egy történelem-politikaelméleti racionális aggyal indultam neki az ismeretlennek és meglehetősen szkeptikus voltam a nem kézzelfogható dolgokkal szemben.
Én innen indultam, iszonyat mélyről és végtelenül hálás vagyok ezért a mélységért és összeroppanásért mert ennek az életpillanatnak köszönhetem, hogy elindultam önmagam romjain önmagamért.
Mindegy volt, hogy értem e ami történik vagy sem , ott lobogott előttem, hogy jobban legyek és aztán kibontakozott az út és jöttek a tervek és a megvalósítás és maga egy teljesebb élet. Ami azóta is tart, változik és fejlődöm, mert annak nincs vége. Végtelen mélység és lehetőség van bennem, bennünk, az emberben.
Mi fontos ezen az úton? Magamra nézve és a mélységemre, a harcos minőség és a bátorság és elköteleződni önmagad mellett. Ha ez megvan, akkor megvan a szembenézés és beleállás képessége is, ha ez is megvan, akkor ott a véredben a felelősségvállalás és vele megérkezik a felszabadulás és szabadság lehetősége. Ezeket tartom az önismeret és bármilyen nehézségből való kijövetel alappilléreinek.
A szemléletem: ahogy egyre inkább önmagammá válok folyamatosan változott és kerekedett. Az integráció a legfontosabb ami áthat. Ennek sok aspektusa van: az út elején a szemályiség fejlődése és a felnőtt létezés megtapasztalása a lényeges és ez folyamatosan ismétlődve előkerül, más és más nézőpontből és céltól függően.
Amikor egyre érettebb és gyógyúltabb ezen részünk, elérkezünk egy még megfoghatatlanabb részünkhöz a lelkünkhöz, lelkiségünkhöz . Itt tágul a világnézet és olyan gondolati világ tárul eléd, ami egyre messzebb visz az anyagtól és egyre több transzcendens élménnyel találkozhatsz, aminek rengeteg eszköze van napjainkban, pl. meditáció, transzlégzés, mese és családállítás, sámánizmus eszköztára stb. Transzcendes jelentése nálam: mély csend állapota, vmilyen mértékű módosult tudatállapot, az elme békéje, és igen a víziók és látomások és álmok is idetartoznak.
Én nagy hangsúlyt fektetek arra ,hogy az úton haladva neked mi a legjobb, hogy a lelkiséged és személyiséged egybe érjen, jelzem ez egy hosszú és energiabefektetést igényló út. Tapasztalatom szerint, hogy lélekből és szívból tudj élni, ahhoz első lépés a gyermeki én sebzettségének gyógyítása, a hogyan az már mindig egyéni és sokszínű.
Integráció az is mikor amit gondolsz, azt tudod is csinálni. Mikor a fizikai létedben is tudsz dönteni és változtatni és ez az egyik legnehezebb rész és a legtöbben itt szállnak le a saját vonatukról, mert még mindig biztonságosabb a rossz, mint máshogy csinálni. Nem baj ez sem, a vonatod meg fog várni.
Integráció mikor a spiritualítás hétköznapivá válik. Nem csoportokba jársz cask, hogy megtapasztald az élményt, hanem a mindennapjaid része lesz.
Valójában, minden valóban megdolgozott fájdalom után egészebb vagy. Egy addig mélybe szakadt részed visszahozod az élet áramlásába gyógyúltan és több leszel, mint addig.
A tér amiben én várlak téged, az elfogadás a fontos, megérkezni abba, ami abban a pillanatban vagy, mert az a kiinduló pontunk. Amit tanulunk, hogy tudsz a veled történtekre más választ adni. Mi legyen az új hited , érzésed és viselkedésed, amit szokássá teszel . Remélem, ha eddig elolvastad a szövegem, nem lesz meglepetés, ha azt mondom, hogy a kimondás hive vagyok, Olyan aki nevezzük nevén azt ami van és nézzünk szembe a gyerekkori sebeinkkel, titkainkkal, megrekedt gyászainkkal mintáinkkal, családi örökségeinkkel, amik számodra már nem megoldások és másra van szükséged. Az hogy kinek milyen ebben a tempója az mindegy cask legyen tempó, ha teknős sebességével haladsz az épp olyan jó mintha a pumáéval mész. ( midegyik állat csodás erőt képviselnek) A lényeg ne mókuskerékbe keringj. Azt is mondhatnám ha hozzám jössz azt én nem kísérem és ez gyorsan ki is derül.
Minden könnyed és gyengéd erőfeszítés amit önmagadért teszel nem más mint lépés a szeretet rendje felé, ahogy Bert Hellinger fogalmazta meg családállítás folyamatairól.
Nem elszakadunk a családtól, nemzettől, világtól , önmagunktól, hanem kilépve egy fel nem dolgozott fájdalom reakciójából amit vagy gyerekként választottunk egy történetünkben, vagy családi, nemzeti örökség valami újat hozunk létre, ami közelebb visz a szeretethez lépésról lépésre, Mert ezt az utat cask lépésről lépésre, fokról fokra tudod végigjárni. Olyan, mint egy belső zarándokút.
BUON CAMINO!
